Szabó Péterrel, az idén Liszt-díjat kapot csellóművésszel kitüntetése kapcsán beszélgettünk az előadóművészetről, a zenepolitikáról és általában a kultúráról. - Az évek óta tartó kapcsolat miatt választottuk a tegeződést.

Gratulálok az elismeréshez! Jó érzés, hogy megkaptad?
Köszönöm, ezt a megbecsülést fontosnak tartom.

Apa és lánya – önmagában különös kapcsolat, főleg, ha vonzalmuk tárgya ugyanaz, jelen esetben a cselló.

A cselló fizikai valójában nem volt jelen, mégis róla esett a legtöbb szó. A Liszt-díjjal márciusban kitüntetett gordonkaművésszel, Szabó Péterrel, a Fesztiválzenekar szólócsellistájával, és lányával, Ildikóval, tizenegy nemzetközi zenei verseny díjazottjával egy áprilisi szombatdélután beszélgettünk. Az interjút egyébként azért időzítettük a hétvégére, mert Ildikó, aki tizenegy éves kora óta a Zeneakadémia Különleges Tehetségek osztályában tanul csellózni, ezekben a hetekben épp az érettségire készül a konzervatórium gimnáziumi részében, így a hétköznapok meglehetősen zsúfoltak.

Johann Baptist Vanhal három gordonkaversenyét hallgathatjuk meg Szabó Péter tetszetős előadásában és vezényletével, az általa életre hívott, lemezen itt debütáló Sinfonietta Pannonica kamarazenekar kíséretével.

2010. október 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Budapesti Fesztiválzenekar
Stephen Hough (zongora)
Vez.: Mihail Pletnyov