Születésnap helyett Szabó Csaba szerzői estje a Rádióban
70 esztendősen születésnapot illik köszönteni. Lehetőleg olyat, amelyet még termékeny évek követnek, amely után még összefoglaló nagy művek vagy míves őszikék sora keletkezik.
Szabó Csabának ez nem adatott. Csak születési évfordulóján hajthatott előtte fejet a szakma a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rendezett hangversenyen.
A Maros-Torda megyei Ákosfalvá-ról indult 1936-ban. Marosvásárhelyt a bécsi mesterek hagyományát továbbvivő Trózner József növendéke, majd a kolozsvári George Dima Zeneakadémián a Kodály-tanítvány Jodál Gábor irányítja zeneszerzési stúdiumait, a népzenekutatásba pedig a legendás Jagamas János vezeti be. Utóbbi a népzenét az európai műzene formatanával ötvözve tanította, amivel a magyarság és európaiság viszonyának bartóki-kodályi eszményei felé nyitotta meg Szabó Csaba tájékozódását. Mint nemzedékében oly sokaknak, Szabó Csabának is munkássága szerves részévé vált a népzenetudomány. Csángó-magyar daloskönyv1972-1985 című kötete és az Erdélyi magyar harmóniás énekek a 18. századból című háromkötetes gyűjtemény a két legjelentősebb munka e téren. Szokás szerint a tanítás sem maradhatott ki a pályából. Ennek kézzelfogható dokumentuma a Hogyan tanítsuk korunk zenéjét című, 1977-es megjelenésekor kelet-európai világunkban megdöbbentően modern szemléletű könyve. A gyakorló tanárság helyszínei pedig a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézettől a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskoláig íveltek. 25 éves korától tagja a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének, sőt vezeti is a marosvásárhelyi tagozatot. 1987-ben, amikor megtagadja
Ceaucescu felhívását, hogy a Conducatort dicsőítő kantátát komponáljon, Magyarországra költözik, s noha itt is tagja a Magyar Zeneművészek Szövetségének, majd a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, vezető szerepet már nem vállal.
Hogy valaha a Marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttesnél karmesterkedett, talán már kevesen tartják számon. Onnan inkább színpadi ihletésű népdalfeldolgozásai maradnak elevenen az emlékezetben. A tanár Szabó Csaba emléke addig él, amíg tanítványai idézik. A zenetudós itt marad a jeles kötetek lapjain. S ami - talán számára is - a legfontosabb: a művek, a saját zenei alkotások. Ezek közül hármat - háromfélét - vitt közönség elé az emlékestnek beillő születésnapi tisztelgés, amelyre szépszámú közönség volt kíváncsi a helyszínen, s még ki tudja mennyien „az ország legnagyobb hangversenyterme", a Bartók Rádió hallgatóiként.
Kis erdélyi szvit a címe 1983-ban komponált négytételes kompozíciónak, amelynek 1997-es revideált változata immár a Végh Sándor emlékére alcímet viselheti. Fuvola, hárfa és vonóskar szólaltatja meg a négy népdal magasrendű műzenei igényű feldolgozását. A tételeket vagy cadenzák kötik össze, vagy szünet nélkül szólaltatandók meg, így a néhány perces darab nem eshet szét, sőt nagyobb formai összefüggést mutat. Pentaton hangsorú az első dal, de mi hangját fél hanggal mélyebben énekelték, amivel mollosabbá színezték a „Teli van a temetű árka vízzel / S teli van a szívem keserűséggel" szöveghez tartozó zenét. A második tétel rubato dallama szülőföld-nosztalgia, a brácsa hangján elsírva, ahhoz vonósnégyes-környezetet teremtve. A két szomorú ének után várjuk már a scherzót: egy 7/16-os szerelmi dal tölti be ezt a szerepet. A zárótételben széki dallam szól: rokona a Lajtha László emlékére írt Három erdélyi népdal egyikének, amelyet Szabó Csaba szerzői lemezén hallhatnak az érdeklődők.
A hangverseny második száma az Öt dal Dsida Jenő verseire volt. A még bemutatója évében, 1975-ben a Román Zeneszerző Szövetség díját elnyert kompozícióról így vall a zeneszerző: ,A 60-as években kialakítottam a magam számára a Dsida Jenő expresszionista költeményeihez illő zenei nyelvezetet. A kompozíciós terv ez volt: központba állítani a költő közösségi líráját, azokat a verseit, amelyeket leginkább időszerűeknek éreztem. A szubjektív líra szolgáljon keretül. A zene a végigkomponálás változatossága mellett is legyen organikus, az ötödik tétel az elsőre rímeljen. A választás mint a munkám gerincét alkotó versekre, a Nagycsütörtökre és a Tekintet nélkülre esett. Mindkettő kulcskérdése az volt, ami akkortájt engem is leginkább foglakoztatott: az önkényuralommal szembeni magatartásformák. A Nagycsütörtök ugyan egyes szám első személyben íródott, ám csúcspontján nem a készülő kereszt víziója áll, hanem a golgotai előkészületek közepette békésen alvó apostolok nevével illetett köznapi emberek látványa. (...) A Tekintet nélkül-ben sem az önkény jellemrajza foglalkoztatta Dsida Jenőt. Az önkénnyel szembeni egyetlen hatékony magatartás mellett agitált: a föltétlen, megalkuvást nem ismerő becsületes mellett. A két drámai hangütésű tétel közé szükség volt egy témába illő, ám derűsebb költeményre. Ezt találtam meg a Jegenyékben. (...) A szélirányban hajladozó jegenyék táncos, ironizáló sorai jól illettek intermezzóként a két sötétebb tónusú dal közé."
A szélső tételek (Naplemente, Csitt, mese...) „a költői mű hiábavalóságának képzetét" vetítik elénk.
A szünet után pedig ősbemutatónak tapsolhatott a közönség: a Szent Cecilia mise Szabó Csaba utolsó kompozíciója. Halála évében, 2003-ban íródott, s zárta le egyházzenei művei vonulatát, amelyekbe az Öt zsoltár, az Istennek félelme, az Imák és a Szent Márton mise tartoznak. Ez a gregoriánumig visszanyúló, a zenetörténetet dallami és szellemi forrásként egyaránt használó, az énekkart rendkívüli koncentrációra kényszerítő alkotás finoman hangszerelt kamarazenei együttes szinte kultikus kíséretével szólal meg. Németh G. István zenetörténész, Szabó műveinek avatott kommentátora írja: „A középkori szövegemlékek e modern feldolgozásának számos előzménye van a hagyományokhoz ragaszkodó egyházzene történetében. Mindenesetre feltűnő, hogy az eljárás a posztmodern idézettechnikától sem áll messzire."
A hangversenyen elhangzott művek tartós felvételre is kerültek a rádióstúdióban. Az említett CD anyagával együtt így már Szabó Csaba életművének egy reprezentatív szelete minőségi művészi és technikai színvonalon hozzáférhetőek. Évek óta zajlik a zeneszerző műveinek nemzetközileg forgalmazható szép minőségben való kottakiadása, amelyet a Zeneműkiadói Támogatások Kuratóriuma támogat. A Szabó Csaba Nemzetközi Társaság pedig itthon és otthon, az immár uniósan (is) összeforrott erdélyi és Duna-menti tájakon ápolja a szellemi hagyatékot.
„A versek jó hetven évesek. Mára az egyetemes magyar irodalom részei" - írja a Dsida-költeményekről a zeneszerző. A most felhangzott zeneművek még nincsenek hetven évesek. De úton vannak az egyetemes magyar zeneirodalom felé...
Hollós Máté
Zene Zene Tánc
2006. május
