Rokokó kedvességek

A Hungaroton Classics a XVIII. század végének zenei szalonjait idézi meg: a két világelső felvételen Pleyel – valamint két spanyol kismester kamarazenéjéből kapunk szép ízelítőt.

Az éppen hogy csak a reá következő évtizedbe átnyúló 1780-as években járunk – mikor még egymás mellett létezik a rokokó és a klasszicizmus, még az olyan gigászok ouvre-jében is, mint Mozart vagy Haydn. Kis túlzással, és még nagyobb plaszticitással akár azt is mondhatnánk, hogy e korban előbbi jeleníthette meg a „könnyű” és utóbbi a „komoly” zenét, bár e tartalmak egészen másképpen funkcionáltak akkortájt.

A rokokó a klasszicista törekvésekkel együtt élt a kamarazenében, az arisztokrata és polgári szalonokban egyaránt. Az érzelmesség sohasem tűnt el – s majd harminc-negyven év múlva a biedermeierben újra mindent elsöprő erővel tör fel, ezúttal azonban már, mint kizárólagosan polgári művészeti igény.

Amikor Pleyel, valamint Ximénez és Laporta itt hallható darabjai megszülettek, már elköszönőben volt a rokokó, mint stílus, de azért még teljes erejében tetten érhető a XVIII. század utolsó ötödében is. A Mozarték által is kedvelt Haydn-tanítvány: a magyarországi birtokokon is élő és alkotó Ignaz Pleyel gyönyörűen, tiszta formájában képviseli ezt az érzelmes stílust, ráadásul a legmagasabb szinten: épp ezért tartom nagyszerű törekvésnek, hogy a Hungaroton újra felfedezte idővel háttérbe szorult személyét, és immáron az ötödik CD-n teszi közzé hagyatékát.

Mégpedig elsőrangú magyar művészek közreműködésével, akik ugyan kiváló szólistaként is hírnevet szereztek már, de kamarazenészként is igen élvezeteset alkottak. Egy fuvolára, oboára, hegedűre, mélyhegedűre és csellóra írt kvintet, egy fuvolás és két oboás kvartett került fel az albumra Lencsés Lajos, Kaczander Orsolya (aki itt fafuvolán játszik), Szabadi Vilmos, Bársony Péter és Szabó Péter közreműködésével. Remek névsor, szerethető, szórakoztató lemezt készítettek.

Komlós József JR

Forrás: kecskenet.hu

Kecskenet
2009. május