Nézőpontok

Farkas Ferenc és Szabó Csaba művei Hungaroton-lemezeken

(...)

SZABÓ CSABA
KAMARAZENE ÉS KÓRUSMŰVEK
Faragó Laura - szoprán
Szabó Péter - cselló
Gál Márta, Várjon Dénes - zongora
Camerata Transsylvanica
Vezényel Selmeczi György
A Magyar Rádió Rézfúvósötöse
Vezényel Antal Mátyás
A Magyar Rádió Énekkara
Vezényel Makláry József, Vass Lajos
Hungaroton HCD 32183

(...)

Farkas Ferenchez hasonlóan az erdélyi születésű, de élete utolsó éveit Szombathelyen töltő Szabó Csaba kevéssé ismert életművét is a zenei jelenségek új nézőpontból való szemlélése jellemzi. Műveit nemrég megjelent szerzői lemezének tanúsága szerint mindig a hagyomány kontextusában fogalmazza meg. A darabok többségében elsősorban a visszatekintés gesztusa nyilvánul meg: így van ez a Lajtha László-hommage-nak szánt Három erdélyi magyar népdalban (1986) éppúgy, mint a Kájoni János székely miséjének Kyrie eleison-dallamára komponált Passacagliában (1975). Erre az alkotói magatartásra leglátványosabban a C-dúr gordonka-zongora-szonatina hallgatásakor (1992) ismerhetünk rá - szerzője a looking back alcímet adta a kompozíciónak. A visszatekintő attitűdnek több személyes jellegű oka is lehetett: nyilvánvaló például, hogy a Három erdélyi népdalban - miként azt elsősorban a két első tétel (Idegen ország a hazám; Ha kiindulsz Erdély felől) jelzi - a szülőföldjét éppen elhagyó zeneszerző ad hangot fájdalmának. Mintha szülőhazáját, Erdélyt a népdal jelképezné, míg az énekszólamtól tematikailag teljesen független, rögtönzés jellegű, nagyon modern kíséret a lélek zavart-nyugtalan állapotát adná vissza. A két világ ütköztetésével kísérletező Szabó Csaba dalai képesek arra, hogy a hallgatót eltávolítsák a népdalfeldolgozásokhoz társított hagyományos elképzelésektől.

A visszatekintő Szonatina ennél sokkal hagyományosabb keretek között mozog, amit már a C-hangnem is sejteni enged. A darab barokkos emlékképekből, Debussy melankóliájából, a bartóki bolgár ritmus makacsságából és a brahmsi dallamosságból építkezik. Szabó bátran vállalja a kompozíció iskoladarab jellegét. Ugyanakkor a Passacaglia a kísérletezésre helyezi a hangsúlyt, s akárcsak a népdalok esetében, itt is hagyomány és modernitás ütköztetése áll a középpontban. Miközben a számos felhasznált zeneszerzés-technikai eszköz, különösképpen a hangzás rendkívül modern, hiszen tobzódik a disszonanciákban, glissandókból, zenekari zajeffektusokból és töredékes mozzanatokból építkezik, a variációs elv, a téma régisége és a kompozíció végén felcsendülő fuga canonica mégiscsak a tradicionalizmus meghatározó szerepére figyelmeztet. Sajátos módon hasonló kettőséget mutat a rézfúvós kvintettre és magnetofonszalagra komponált Szonáta is. A címből a hallgató arra következtet, hogy a magnetofon jelenléte eleve garantálja a mű újszerűségét. Szabó azonban egy nagyon egyszerű eljárással él: a háromtagú szerkezetű harmadik tételben az első rész anyagát felveszi magnóra, majd a harmadik részben visszajátssza; a rézfúvósok rögtönzés jellegű ellenpontot társítanak hozzá. Ugyanakkor a Szonáta műfajmeghatározás meglepően hat: valójában négy olyan karakterdarabot hallunk, amely kötöttség és rögtönzés kettőségét kívánja felmutatni.

A lemez legnagyobb érdeme, hogy a zenei köztudatból hiányzó életműnek valóban sokféle arcát mutatja be: műfaji és típusbeli sokféleség jellemzi a CD-t, az 1967 és 1992 közötti negyedszázad terméséből különböző apparátusokra írott darabok kerülnek egymás mellé. Az oeuvre-ről kialakított képet csak gazdagítja, hogy a lemez végén két nagyobb válogatás is felcsendül Szabó Csaba hatvanas évek végi kóruskompozícióiból. Ezek a darabok persze még semmit sem mutatnak fel a későbbiek kísérletező eredetiségéből. A kissé iskolás népdalfeldolgozások éppúgy, mint az izgalmasabb, régi erdélyi költők verseire komponált poétikus kórusok nagyon hagyományos kompozíciók, amelyek dikciójukban, formálásukban, hangzásukban Kodályt követik, az akkor harmincas éveiben járó szerző könnyű komponáló kezét dicsérik.

A lemezen felhangzó előadások színvonala meglehetősen vegyes. Mindenképpen kiemelkedik Szabó Péter és Várjon Dénes Szonatina-előadása, amely bizonyítja, hogy minden szerző esetében nagy a jelentősége egy európai színvonalú, igényes interpretációnak. Gyakran azonban a kiegyensúlyozott teljesítmény is elegendő lehet a mű fogyaszthatóvá tételéhez, mint például a Magyar Rádió Rézfúvósötöse, vagy a Makláry József és Vass Lajos irányította Rádióénekkar esetében. Ugyanakkor kissé modorosnak és intonációjában is esetlegesnek éreztem Faragó Laura népdaltolmácsolását, míg a Selmeczi György vezényelte Camerata Transylvanica leginkább ad hoc-nak tekinthető előadást nyújt.

Dalos Anna

Forrás: www.muzsikalendarium.hu

Muzsika
2007. április