Lemezajánló

Megelevenedés. Szól Hans Koessler és Emanuel Moór műveiből készült lemez a laptopomban, kinézek, fényeket látok az ablakokban, este van, Budapesten. Megelevenedik az elmúlt, a közel-távoli. Ugyanis az a legjobb ezekben a szerzőkben, hogy nem váltak elementárisan naggyá bennem, bennünk, nem tanították ezerszer, nem hivatkoztak rá folyamatosan, nem váltak vonatkoztatási ponttá, nem áldozták rá annyian az életüket.

És talán nem is annyira különlegesen, végsőn, szavakkal ki nem mondhatóan, borzasztóan elementárisak. Hallani bennük a kort, az életet. Mégpedig az elmúlót, az érzékit. Harapni, ízlelni lehet bennük világukat, mint egy igazán nemes borban. Az újra és újra elmúlót.

Megelevenedés. Nem a végső dolgok, a rendkívüli, a mögöttes, a ki nem mondható és sorolhatnám végtelenül, nos nem ez elevenedik meg. Hanem amit látni, érezni, ízlelni, érzékszervekkel tapasztalni lehetett. Azt viszont igen. Nagyon is. Lehet, hogy egyszerűen azért, mert nem váltak éthosszá kultúránkban, amolyan kis mestereknek nevezett csodák ők, vagy talán tényleg nem is oly nagyok. Nem érdekel, mint ahogy a tavasszal feltámadó szélben, a rohanó illatokban sem érdekel más csak a pillanat ragyogása. De az aztán igen.

Talán a legtriviálisabb és mégis a legkézenfekvőbb, a két szerző kapcsolata Magyarországgal, az előbbi Németországból érkezett ide, Moór viszont innen ment el. Irányok az élet értelmezésének értelmében. Ma elképzelhetetlen sokszínű és gazdag alkotóerő és vállalkozókedv jellemezte őket. Itt van egy ember Kecskemét városából, 1863-ból, Szegeden kezd tanulni, orgonál, vezényel, komponál, közben komolyan foglalkozik az építészettel és a festészettel. Elmegy Kecskemétről, Szegedről, Magyarországról, hangversenykörutakra, járja a világot. Megismerkedik a világ vezető muzsikusaival, Pablo Casalshoz barátság fűzi, aki pártfogolja a tehetséges zeneszerzőt, visszaemlékezéseiben (Corredor: Beszélgetések Casalsszal) fontos zeneszerzőnek, különlegesesen szenvedélyes embernek tünteti fel Moórt. Többször voltak nála Magyarországon ezek a nagy muzsikusok. Legendás férfiak e szerzők, Koessler tanárként áll a nagy magyar komponista nemzedék mögött, kevés pedagógus dicsekedhet azzal, hogy növendékei közül többen a magyar és a nemzetközi zeneszerzés nagy alakjai lettek. Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, sőt még Kálmán is nála tanult. Orgona- és karvezetés szakon kezdett oktatni a Zeneakadémián, majd a zeneszerzés tanszék is hozzá került. Az egyik legjelentősebb tanár egyéniség lett, aki a későbbiekben a zeneszerző tanszék mesterosztályán tanított. Elképzelem azt a rajongó tiszteletet, ami körülvehette őket saját fénykorukban. Elképzelem, ahogy Koessler tanított, vagy Moór vezényelt, vagy csak egy társaság középpontjában az európai kultúra meghatározó képviselőivel beszélgetett. Kis mesterek, vagy a kultúránk teszi azzá őket?

Irányok és orientációk. Szabó Pétertől megszoktuk, hogy olyan műveket vesz fel, amelyek hiánypótlók, felfedezés jellegűek. Az itt megszólaló darabok is pontosan ilyenek, ezek azok a szerzők azok, akiknek tartozunk annyival, hogy megszeressük műveiket. Nem többel, csak ennyivel. Hallgatom a darabokat, egymásba simuló formák, kiegyenlítetten hullámzó ívek szólalnak meg. Szenvedélyes muzsikák ezek, szárnyaló eleganciával, semmi kétkedést, bizonytalanságot nem érzek ebben a zenei világban. Bizonyosságot árasztanak magukból ezek a darabok, belesimulnak a világba, végtelenül jó hallgatni. Sokszor egészen könnyednek tűnnek ezek a zenék, de soha nem válnak könnyűvé. Jó lehet játszani ezeket a muzsikákat, ezek a kétség nélküli faktúrákat megszólaltatni. Érződik is az előadókon, a jelentés világosan szólal meg, minden pontosan a helyén van az interpretációban. Szabó Péter és Kollár Zsuzsa összeérett előadók, együtt lélegeznek a zenei formák, a megszólaló akusztikai identitásban nem két különálló hangszert hallunk, hanem valami újat és mást. Tetten érhető a kamara akusztikai lényege, a dinamikai és artikulációs eszköztár használata új identitást ad a hangszereknek: a megszólaló instrumentumok a kiindulópontok, viszont a végeredmény már más, csak az adott kamarai közegben érvényes hangzás.

Szárnyaló elegancia. A lemez utolsó darabjában megszólaló hangszerapparátusban már az első tétel nyitásában érezhető az egész lemezt átívelő kamarai gondolkodás, a megnyíló zenei felületben megszólaló zongora-faktúra éteri mozgása, a tökéletesen megformált ív biztosítja a hallgatót arról, hogy itt is folytatódik a lemez előbb említett alapélménye. És így is van, az épülő zenei térben megszólaló intenzitás szinte már-már szétfeszíti a kereteket. A dinamika, az emocionális telítettség egyaránt sokszor túlcsordul, olyan ez az előadás, hogy láthatóan a muzsikusok már alig bírnak magukkal, annyira áradóvá válik mindez. Viszont a hang, a ritmikai tartás és a formák összetartják a folyamatot. Szárnyaló dinamika és kifejezés, amelyben a hangi karakterisztika és a formálás eleganciája együtt válnak érvényessé.

Jó lehet játszani ezt a zenét, végtelenül élvezném minden pillanatát. Megelevenedett és vonzóvá vált ez a világ. Ez az igazi interpretáció, a hallgatót hol csalogatja, hol magával rántja, szerves részévé teszi az előadásnak. Integratív.

Megelevenedés. Még mindig szól a laptopomban a Hungaroton HCD32331 jelölésű, „first recording” lemeze, fényeket látok az ablakokban.

Koessler Hans (1853-1926)
Moór Emanuel (1863-1931)

Trió-szvit hegedűre, mélyhegedűre és zongorára (1922)
F-dúr kvintett két hegedűre, mélyhegedűre, gordonkára és zongorára (1913)
2. gordonka-zongoraszonáta Op.55
KOESSLER Hans
Trió-szvit hegedűre, mélyhegedűre és zongorára (1922) 25’11”
Trio-Suite for Violin, Viola and Piano
1 I. Adagio.Allegro 10’19”
2 II. Romanze 4’06”
3 III. Gavotte 3’58”
4 IV. Finale 6’41”

Moór Emanuel
2. gordonka-zongoraszonáta Op.55 22’46”
Sonata No.2 for Cello and Piano
5 I. Allegro moderato 7’28”
6 II. Scherzo 3’50”
7 III. Adagio 6’20”
8 IV. Finale 4’58”

Koessler Hans
F-dúr kvintett két hegedűre, mélyhegedűre, gordonkára és zongorára (1913) 27’26”
Quintet in F major for two Violins, Viola, Cello and Piano
9 I. Allegro moderato
10 II. Menuett 4’22”
11 III. Adagio non troppo 8’03”

Domonkos

Forrás: www.hzo.hu

Hangszer és Zene
2006. március