Lajtha-premier Londonban

A Takács Zongorás Trió legújabb sikere

A csupán három éve megalakult, de máris nemzetközi ismertségű Takács Zongorás Trió a múlt hét végén (március 27-én) immár másodszor lépett fel a világ egyik legjelentősebb koncerttermében, a londoni Wigmore Hallban.

A patinás, kitűnő akusztikájú hangversenytermet a századfordulón építtette a Bechstein zongoragyártó cég. Játszott itt Rubinstein, Sarasate, Hindemith, Britten, Prokofjev, hogy csak néhány nevet említsünk a tiszteletet parancsoló névsorból. A londoni zenei életet jól ismerők szerint a Wigmore Hall közönsége is átlagon felüli: nagyon igényes és az újdonságokra rendkívül nyitott. E kényes publikum most feszült figyelemmel, elmélyülten hallgatta, majd hosszan, melegen ünnepelte a három kiváló magyar muzsikust: Takács-Nagy Gábor hegedű-, Várjon Dénes zongora- és Szabó Péter gordonkaművészt, akik Beethoven (c-moll trió, Op. 1, No. 3), Lajtha László, Liszt Ferenc és Schumann (d-moll trió, Op. 63) kompozícióiból állították össze programjukat.
A nóvumra éhes angol közönség részéről a legnagyobb várakozást Lajtha Op. 10-es, 1928-ban komponált Trio concertantját előzte meg, ez a mű még soha sem hangzott el ugyanis az Egyesült Királyságban. Csak fokozta az érdeklődést, hogy Lajtha szoros kapcsolatban állt a londoni zenei élettel: 1947-48-ban például egy évig itt élt, és T. S. Eliot Gyilkosság a katedrálisban című drámájából készült Höllering-filmhez komponált zseniális muzsikát. Az itthon elhallgattatott szerző számos művét játszották Londonban igen nagy sikerrel.
Lajtha technikailag óriási feladatot jelentő Trio concertantjának érdekessége, hogy miközben tökéletesen kicsiszolt együttes játékot követel meg, a versenyművekben szokásos virtuóz szólókadenciákat is tartalmaz, tehát egyszerre kamaramuzsika és versenymű. E kettő követelménynek a ragyogó tehetségű muzsikusok maradéktalanul megfeleltek. A két szélső (Első és Második koncertnek nevezett) tételt sodró lendülettel, szenvedéllyel játszották, de a legteljesebb mértékben érvényre juttatták a lassú középtétel, az Intermezzo megkapó, bensőséges líraiságát, éteri finomságait is. Szuggesztivitás, nagy ívű formálás és csodálatos színgazdagság jellemezte Liszt Orfeusz című szimfonikus költeményéből Saint-Sans által készített átirat tolmácsolását is. A trió tagjai nagy gondot fordítanak a három hangszer együtthangzásának egyensúlyára, és miközben egy-egy zenei egység belső logikájának, architektúrájának érvényre juttatása a céljuk, a legapróbb részletekben sem hagynak semmi esetlegességet.
A hangverseny egyben lemezbemutató volt. A Wigmore Hall közönsége találkozhatott elsőként a Hungaroton Classic legújabb CD-jével, amelynek teljes anyaga – három Liszt-átirat (köztük a Trio concertant) – világpremier, azaz most készült belőle először felvétel. A Takács Trió a koncert másnapján továbbutazott Svájcba, ahol szintén eljátszották Lajtha trióját. A Wigmore Hallban legközelebb április 26-án lépnek fel, amikor Haydn- és Beethoven-hangversenyüket egyenes adásban közvetíti a BBC Radio 3.
London, 1999. április

Solymosi Tari Emőke

Magyar Nemzet
1999. április