Három hangszer harmóniája
Magyarországon koncertezik ezen a héten a Takács-Szabó-Várjon trió
Takács-Szabó-Várjon zongorástrió koncertjei kapcsán a londoni koncertkritikák sugárzó muzsikus karakterekről, meleg, érzelmes tolmácsolásról, kivételesen szép hangversenyekről és CD-felvételekről számolnak be.
S bár a trió csak négy esztendeje indult, máris Európa legfontosabb zenei központjainak rendszeres fellépője. Az együttes ezen a héten Magyarországon koncertezik. Kedden Szentesen adtak hangversenyt, ma Székesfehérvárott lépnek koncertdobogóra, vasárnap este pedig a Zeneakadémián muzsikálnak.
- Az együttes egyik tagja Takács-Nagy Gábor hegedűművész, aki a legjobb kvartettek közé tartozó Takács-vonósnégyest életre hívta. Miért döntött úgy tizenhét év kvartettezés után, hogy egy másik kamaraegyüttesben is pódiumra lép?
- Nyolc esztendővel ezelőtt egészségügyi gondok miatt váltam meg a Takács-vonósnégyestől. Egyébként az együttes azóta is az én nevemet viseli, nagyon jó a kapcsolatunk, s rendszeresen meghallgatom a koncertjeiket. Fél év kihagyás után, 1993-ban kezdtem újra muzsikálni, amikor a Budapesti Fesztiválzenekar két vezetője, Fischer Iván és Kocsis Zoltán felkért, legyek az együttes koncertmestere, s azóta is rendszeresen dolgozom a zenekarral. Várjon Dénes zongoraművésszel és Szabó Péter csellóművésszel 1996-ban egy Chopin felvétel kapcsán kezdtünk el együttmuzsikálni. Hamar kiderült – talán közös professzorainknak köszönhetően, hiszen mindhárman Kurtág Györgynél, Rados Ferencnél és Végh Sándornál tanultunk –, nagyon hasonlóan gondolkozunk a muzsikáról, így a triónk a CD után is együtt maradt, s nagy örömünkre egyre több meghívást kapunk Európa legrangosabb koncerttermeibe.
- Nem volt nehéz a kvartettet felcserélni egy trióra?
- Nem, mert tizenhét év után érdekes, más zenei világot nyitott ki előttem ez a fajta kamaramuzsikálás. A koncertmesteri munkámat is azért élvezem, mert a zenekarban is másképp kell játszani, ráadásul az ember egy teljesen új repertoárt is megismer. A Takács-vonósnégyesben évente nyolc hónapon át csak úton voltunk, turnéztunk, s hogy valóban magas színvonalú koncerteket adjunk, naponta több órát próbáltunk. A triózás is intenzív együttes munkát igényel, de nagyobb tere van az egyéni színeknek, s jut idő mellette az egyéb feladatokra is. Számomra nagyon érdekes tapasztalatot jelent az is, hogy mennyivel másképpen kell hegedülni egy zongorás együttesben, s mi mindenre kell egy triónál figyelni. Ráadásul a repertoár is gyönyörű. Időnként persze azért most is játszom egy alkalmi vonósnégyesben, kvartettünkkel Schiff András Ittingeni Fesztiválján minden tavasszal előadunk egy Bartók-vonósnégyest. Sőt Svájcban, ahol élek, két vonósnégyes osztályt is tanítok, én vagyok a genfi Konzervatórium kamara tanszékének vezetője, Sionban pedig Varga Tibor iskolájában adok órákat.
- Mennyire tanítható a kvartettezés művészete?
- Néhány dolog átadható. Meg kell tanítani a hallgatókat arra, hogy mennyire fontos a kottakép, s teljes alázattal kell a zeneszerző alkotásait előadni. Emellett fontos, hogy képesek legyenek megérteni a különböző stílusokat, darabokat. Nagyon lényeges a vonókezelés, az, hogy énekeljenek a hangszerek. A növendékeknek azt is el kell sajátítaniuk, hogyan őrizzék meg az együttesben az egyéniségüket, s hogyan legyen mégis az adott kvartettnek egyedi karaktere, jellegzetes játékmódja. Nagyon élvezem ezeket az órákat, a hallgatóktól én magam is rengeteget tanulok.
- A triójuk egyre ismertebb világszerte. Sikerességüket talán az is jelzi, hogy a kamaramuzsikálás Mekkájának tartott városban, Londonban rendszeresen a leghíresebb koncerttermekben játszhatnak.
- Sőt, a BBC egy Wigmore Hallban adott hangversenyünkről még élő lemezfelvételt is készített. Talán a triónk sikere annak köszönhető, hogy mi mind a hárman kellő alázattal és tisztelettel közeledünk a zenéhez, a partnerekhez. Kialakítottuk a kellő harmóniát, s így előadásunkban homogénen, de mégis egyéni színekkel, karakterekkel szólalnak meg a darabok. A próbák során érzett izgalmat, a felfedezés örömét igyekszünk koncertjeink közönségével is megosztani. A triónk a budapesti hangverseny után legközelebb jövő tavasszal Svájcban ad koncertet, majd ismét játszik a londoni Wigmore Hallban. Emellett a Hungarotonnál is készítünk egy lemezt, világpremierként lát majd napvilágot a Veress Sándor három zongorástrióját és Honegger egy fiatalkori művét bemutató albumunk.
Réfi Zsuzsanna
Népszava
2000
