Reviews - Hungarian

Choose a language and read the reviews from the past years!

A hangok mögött rejlő zene Beszélgetés Szabó Péterrel

Szabó Péter csellóművész, a Fesztiválzenekar szólócsellistája. Vezényel, kadenciákat ír, eddig nem játszott darabokat kutat fel és mutat be. Számtalan nemzetközi verseny díjazottja. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Alfonz Kontarsky-val, David Frühwirth-el ad kamarakoncertet. Felvételeket készített a Hungarotonnak, a Naxosnak és az EMI-nak.

A zene a hangok mögött van – vallja. Ennek a világnak a feltárása, a megértése és bemutatása az interpretáció. A muzsika itt születik, itt él.


Miért éppen a csellót választotta?

Édesapám, aki zeneszerző volt zongorára kezdett taníttatni. A zongoratanárnő lánya gordonkázott, a zongora alatt mindig ott volt egy cselló. Állandóan lemásztam a gordonkához és próbáltam játszani rajta. Akkor azt mondták, ha ennyire vonz a hangszer, kezdjek el csellózni is. Négy és fél éves voltam akkor.


Mitől volt ennyire vonzó az Ön számára a gordonka?

Nagyon megtetszett a formája, a hangja. Különösen a formája. Viszont az érettségiig két főtárgyat végeztem, zongorát és gordonkát. Mindkettőből záróvizsgát tettem, főiskolára viszont csak csellóval jelentkeztem.


Miért nem folytatta a zongora tanulmányokat?

Két elv érvényesült. Az egyik, hogy akkoriban, Romániában numerus clausus volt: meghatározták mennyi magyar származású növendék kerülhet be a főiskolákra, egyetemekre. A másik, hogy a Caucescu rezsim akadályozta a kultúrát, mert ezzel el akarta érni, hogy ne nevelődjenek ki gondolkodó fiatalok. Egy hely volt egész Erdélyben, csellószakon, ide vettek fel, a Kolozsvári Zeneakadémiára.


Kurtág György, Rados Ferenc tanárai voltak. Mikor kezdett hozzájuk járni?

A Bartók szemináriumot gyerekkorom óta látogatom. Itt találkoztam velük, és Perényi Miklóssal is. Amit Tőlük tanultam az egész zenei szemléletem meghatározta. Ezek a kapcsolatok többek voltak, mint a tanár-diák viszony, emberileg is sokat kaptam tőlük. Akkoriban nehéz volt román állampolgárként Magyarországon tanulni. Volt olyan alkalom, hogy négy forinttal a zsebemben szálltam le a vonatról. Kurtág tanár úr, aki nem akart megbántani, az asztalon egy gyufás skatulyát tolt elém. Tedd el! – mondta. Zsebpénz volt benne. Többször kaptam a Magyar Államtól is ösztöndíjat.

A későbbiekben Rados Ferenc a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is tanárom lett, kamarazenét tanultam nála, csellószakon Mező Lászlóhoz jártam. A casalsi hagyományt folytatom a hangszerjátékban. Mező Casals tanítvány volt, olyan, a kapcsolat és a hatás miatt olyan ez, mintha Casals lenne a nagypapám. Pablo Casals szellemiségének legmegragadhatóbb jellemzője az értékek felfedezése és megőrzése.

Megtanultam, hogy a lényeg a hangok mögött van. A művek mögött rejlő erők, jelentések. Meg a gesztusrendszer, amit kifejezni, ábrázolni a legnagyobb titok.

Szabó Péter hangszere különleges módon került Magyarországra. A Román Állam – a Caucescu időben – le akarta foglalni ezt a különleges hangszert, a család egyéb kiváló instrumentumaival együtt. Például egy Steinweg zongorát is majdnem elkoboztak. Végül kalandos úton került Magyarországra a hangszer informális csatornák igénybevételével.

A hangszert egyébként az édesapa, Szabó Csaba vásárolta a Brassai örökösöktől. Brassai Sámuel, a neves polihisztor ebben az időszakban olyan személyiségeket hívott Kolozsvárra, mint Bartókot, Brahmst, Joachim-ot és Casalst. Egy alkalommal teljes kvartettet vásárolt – mind a négy hangszert -, amelynek az első hegedűje egy Stradivari volt, a csellója, pedig ez az 1750-es években készült hangszer.

Szabó Péter komoly kapcsolatokat ápol magyar hangszerkészítőkkel, most Kőrösi Ferenc készít neki egy kópiát. A hangszer egy Guidantus Floridante modell, amelynek az eredetijén a művész több alkalommal játszott.

Mondana példát a gesztusrendszerre?

Beethoven hangjai, a szeretet hangjai. Az Ő gyermekkora végtelenül szeretethiányban telt el. Mégis a zenéiben ennek az ellentéte jelenik meg, ez jellemzi Beethoven gesztusait.


Úgy tudom, középiskolás éveiben, megtörtént, hogy nem engedték külföldre.

Magyarországon indultam versenyen, három nappal az indulás előtt úgy döntöttek, hogy nem mehetek ki. Hónapokig készültem a versenyre, a több órás anyagot kiválóan tudtam. Otthon kellett maradjak és társadalmi munkában ablakot pucoltam.


Milyen volt a Kolozsvári iskola?

Az orosz iskola hatott ezen a Zeneakadémián. Magas színvonal és profizmus jellemezte azt a szellemet amiben dolgoztunk.


Mikor települtek át Magyarországra?

1988-ban. 1985-től minden szempontból lehetetlenné vált a helyzetünk, Édesapámat és Édesanyámat is eltávolították állásából. Ekkor döntöttük el, hogy áttelepülünk.


Ez a helyzet Édesapja Csángó-magyar gyűjtésének is köszönhető volt?

Igen. Lajthát Kodály küldte, hogy gyűjtsön csángó népdalokat. Ezen munka után, Édesapám, Szabó Csaba volt aki először gyűjtött csángó népdalokat. A tudományos munka viszont a rezsim ellenállásán keresztül született meg, lényegében illegálisan. Akkoriban a csángó falukat a román rendőrség hermetikusan lezárta, a faluk bejáratánál – ha nem zsákfalu volt, akkor a másik oldalon is – rendőrök álltak. Csak az léphetett be akinek engedélye volt. Édesapám a kertek alatt járt be a falukba, így gyűjtötte a népdalokat, éveken keresztül. Ez a gyűjtés és az Erdélyi Harmóniás énekek, mind kiváltotta a politikai rezsim haragját. Az utóbbi, ami CD-Rom formában jelent meg, elnyerte a Magyar Akadémia díját.

A másik politikai probléma abból fakadt, hogy Édesapám volt az elnöke a Zeneszerző Szövetség marosvásárhelyi tagozatának. Észrevették, hogy nem keletkeznek a rendszert dicsőítő művek, jelezték, hogy szükség volna arra, hogy a szerzők itt is komponáljanak Caucescu kantátát és hasonló darabokat. Ezt Édesapám megtagadta. Innentől fogva vált lehetetlenné a helyzetünk.


Magyarországra kerülve elég hamar kiment Salzburgba.

Amikor átjöttünk a Filharmónia ösztöndíjas szólistája lettem. Sajnos ez nagyon rövid ideig tartott, mert megszüntették ezt a státuszt, a Filharmónia átszervezésével. Úgy éreztem ez a döntés a kultúrával szemben született meg és ezt én már egyszer átéltem. Elkeserítőnek találtam, mert pont az volt Magyarország egyik erőssége, hogy kiváló művészeket tudott felvonultatni. Ekkor próbajátékot hirdettek Végh Sándor zenekarában, a Camerata Academicán, Salzburgban. Elmentem, játszottam és bekerültem a zenekarba. Nem voltam egyedül, mások is elmentek. Így került Krausz Adrienne Párizsba, azóta is ott van.


Szabó Csaba zeneszerzői, tudományos munkásságának a kiadása összetett tevékenység. Szabó Péter zeneirodalmi és kiadói tevékenységének egyik jelentős része Édesapja szellemi örökségének ápolása, oly módon, hogy ezeket a műveket megjelenteti.
Szabó Péter előadói szemléletében az életszerű interpretációt követi. Igyekszik vágások, legalábbis jelentősebb vágások nélkül felvenni a darabokat. Az előadás íve, intenzitása és a pillanatok ihletettsége, amely ráfeszül a darab és az interpretáció ívére akkor nem veszít a teljességéből, ha meghagyjuk azt a saját folyamatában.


Később tanított az Európai Mozart Akadémián is.

Rendkívüli iskola volt, Végh Sándorban született meg az ötlet és Ő valósította meg. Két éves, posztgraduális képzés volt az Akadémia. A növendékek térítésmentesen tanulhattak az iskolában. Csak az útiköltséget kellett megfizetniük.


Hosszú ideje dolgozik a Fesztiválzenekarral. Mit jelenet az Ön számára?

A zenekar biztos pont az életemben, kiváló együttes, kitűnő kollégákkal. Egy hangszeres muzsikus életében sokat jelent a zenekar. Különösen, ha az ott működő kapcsolatok inspirálóak. A Fischer Iván által kialakított közeg termékeny miliő.

Szólistaként számtalan, rendkívül érdekes felvételt ad ki. Ilyen felvételek a Pleyel versenyművek.

Egy versenymű volt ismert, ennek alapján kezdtem el nyomozni. Tudtam, hogy a kor szokásai alapján kellett keletkezzen még több csellóversenymű is. Pleyel amúgy is rendkívül érdekes személyiség volt, Haydn-nál tanult zeneszerzést, a stúdiumok árát az Eszterházy család állta. Rita Benton század elején kiadott műjegyzékét vettem alapul, így leltem rá a többi versenyműre, Bécsben, Párizsban és Londonban. A műveket mikrofilmen kaptam meg és ebből a partitúrából készült el a szólam kotta. Így vettük fel az Erdődy Kamarazenekarral mind az öt csellóversenyművet.


Itt csellistaként, karmesterként, sőt zeneszerzőként is közreműködött.

Igen, a kadenciákat én írtam. Édesapám ebbe az irányba terelte zenei fejlődésem, nevezetesen, hogy minél teljesebb szemlélettel rendelkezhessek. Tanultam zeneszerzést, zongorát, elméletet a cselló mellett. Egyre gyakrabban vezényelek is. Szerencsém volt, mert Édesapám kiváló muzsikus volt, sokat tanultam tőle és pályafutásom során kiválóbbnál kiválóbb zenészekkel voltam kapcsolatban. Tehetséges gyerekként indultam a zenei pályán és nagy örömömre a hagyomány folytatódik, lányom aki most tizenegy éves már több nemzetközi versenyt megnyert és most felvételizik a Zeneakadémiára.

A zene, mindaz ami a hangok mögött van. És ez a világ kimeríthetetlenül gazdag. Nekem megadatott a lehetőség, hogy ezt a teljességet megismerjem. Ennek a csodának a feltárása, az interpretáció és mindaz a zenei tevékenység, amit végzek.

Domonkos Máté

Forrás: www.hzo.hu

Hangszer és Zene
2005. február

Péter Szabó's recordings are available on Amazon.com

Buy online on Amazon or stream online on Spotify or Apple Music.