Review

Parlando - Zenepedagógiai folyóirat
1994

 

A csellójáték fejlesztése terén hazánk előkelő helyet mondhat magáénak. Tulajdonképpen a nálunk évtizedekig tevékenykedő Josef Haydn hat csellókoncertje volt bevezetője a hangszer modern irodalmának. A múlt század második felében a budapesti Zeneakadémián tanított a hangszer egyik legnagyobb virtuóza és tanítómestere, Popper Dávid. Kiváló növendékek nevelkedtek irányítása alatt (Földesy Arnold, Kerpely Jenő). A gordonka századunk első negyedében a kamarazenélés felsőbb osztályaihoz számító hangszer volt. Nem meglepő, hogy olyan polgárcsaládban, ahol az édesapa hivatásos színvonalon csellózott, mint Dohnányiéknál, a zene iránt fogékony gyermek már egész fiatalon megismerkedett a széphangú vonóshangszerrel.

Mikor a mindössze 22 éves, a zongorának elkötelezett Dohnányi Ernő gordonka-zongora szonáta írására szánja el magát, meglepően érett, nagyszabású mű születik. A gordonka és a zongora nagyon kényes hangzási egyensúlyának kialakítása semmiféle gondot nem okoz a fiatal szerzőnek. Így teljes figyelmét a mű hangulati és formai kialakítására koncentrálhatja. A tragikus, komoly hangvételű mű rendkívül magasszintű, a variációs technikára alapozott formát kapott. Dohnányi a kulturált polgárság századfordulón még létező rétegének művészi megjelenítője. Zenéje finom, választékos ízlésvilágot tükröz. Gondolat és érzelemvilága a múlt századi romantikában gyökerezik és annak utolsó, már őszies színeiben csillog. A feloldódó romantikából azonban nem a küzdelmes avantgarde, vagy a merészen kísérletezőkhöz csatlakozik. Művei lekerekített zártságú, szinte klasszikusnak tűnő formákban jelennek meg. Vitathatatlan Brahms zeneszerzői hitvallásának hatása, de Dohnányi sokkal jelentősebb egyéniség volt, semhogy egyszerűen átvette volna a nagy német mester művészetét.

Egy ilyen jellemzőkkel bíró művész elsősorban kamarazenében lehetett igazán otthon. Dohnányi a századfordulói Európa polgári kamarazenéjének egyik, ha nem a legnagyobb mestere.

Hogy kamaraművei egyre teljesebben válnak ismét közkinccsé, ebben a hanglemeznek igen nagy szerep jut. A most megjelent B-dúr gordonka-zongoraszonátája, Op. 8., Dohnányit már művészete csúcsán mutatja be.

A századfordulói nemzedék Dohnányinál fiatalabb tagja Lajtha László. Már erőteljesen a népi irányba forduló érdeklődésével hosszú időt tölt a Bartók-Kodály féle folklór stúdiumokkal. Zeneszerzőként azonban tudatosan fordul el a klasszika-romantika kicsiszolt formavilágától, de a folklorisztikus elemekre alapozott kifejezésmódot sem fogadja el egyértelműen. Leginkább a barokk hangszeres zenélésének szellemét érzi közelállónak, nyelvezetének kialakításához pedig a francia századforduló zenéjéből merített inspirációt. Az 1932-ben komponált cselló-zongora szonáta Op.17 és az 1940-ben írt Koncert gordonkára és zongorára Op. 31 jól mutatja mindezt. Mindkét mű - szemben a Dohnányinál tapasztalt nemes melodikussággal - inkább magas hevületű, lekottázott beszéd-dallamnak tűnik. Lajtha is hosszú ideig mellőzött szerzője a századforduló magyar zeneművészetének, és legfőbb ideje, hogy méltó helyét elfoglalja zenekultúránkban.

A két mű egy CD lemezen jelent meg, két ígéretes, fiatal előadóművész tolmácsolásában. Szabó Péter Marosvásárhelyen született, s már mint nemzetközileg elismert művész telepedett le 1988-ban Budapesten. Csellóművészi képességeit számos díj és több hanglemez fémjelezte. - Várjon Dénes zongoraművész Budapesten született, s szintén rangos díjakkal és nagysikerű külföldi vendégszereplésekkel dicsekedhet. Jelenleg a Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tagozatán tanít. (Hungaroton Classic HCD 31552)

Oldal Gábor

Péter Szabó cellist, conductor, music editor
Péter Szabó's recordings are available on Amazon.com: